Milyen szörnyű! Először is az, hogy nem követi senki a blogomat. Pedig, igenis lenne értelme. Ez a blog remek hely azon pesszimista személyek számára, akik nem tudják hol kiélni végtelen negativizmusukat (már ha van ilyen szó). Akkor feldobnám az első témát, hogy milyen szörnyű, hogy minket, pesszimista embereket mennyire lenéznek. Összekevernek minket azokkal, akik minden apróságon siránkoznak. Akkor, kedveseim, most vázolnám a különbséget.

Azok, akik a semmin nyavajognak

Effektíve igen, a nagy semmin nyavajognak, sajnáltatják magukat, és azt gondolják, náluk jobban nem szenved senki a világon.

A pesszimisták

Ők (azaz mi) nem képesek az életet a szebbik oldaláról szemlélni, esetleg csalódások tömkelege után már nem  képesek, vagy nem mernek hinni a pozitív változásban, végkimenetelben. És sajna a világ nemigen fogadja ezt el, és elkönyvelik őket az előzőeknek.

Ugye, milyen szörnyű? Na de most viccen kívül.

Na de úgyse olvassa senki...tudtam én, hogy ez lesz.

Azért örültem'

Pinkie