Megint 6 óra van. Illetve lesz 8 perc múlva. De amikor olvasod, akkor már nem lesz hatóra, mert akkor még írni fogom ezt a bejegyzést.
Szóval megint 6 óra van. Ismét elment egy jelentéktelen nap az életemből, amikor szinte semmi hasznosat sem csináltam. De miért?
Olvashattam volna, de nem volt…
Nos hello újra. Gondolom, mennyire vártátok már az újabb szörnyű cikkemet. Nos, a médiát már az elmúlt x évben jó sokan fikázták, és jó sok oldalról kapott kritikát, pl. az animésektől, akik azért hisztiznek, mert nincs anime, ellenben Marichuy meg Éjjel-nappal Budapest az van, az értelmiségiektől,…
Ki ne gondolná így? Nem kell ehhez pesszimistának lenni. Ismét minden reggel 6.30-kor kelni, reggel 8-ra bevergődni, és még nem meghalni az undortól. Aztán lehúzni 8-10 órát, távol az otthon melegétől, majd ezer évnek tűnő 40 percet eltölteni az undorító tömegközlekedésen idegen emberekkel együtt…
Milyen szörnyű! Először is az, hogy nem követi senki a blogomat. Pedig, igenis lenne értelme. Ez a blog remek hely azon pesszimista személyek számára, akik nem tudják hol kiélni végtelen negativizmusukat (már ha van ilyen szó). Akkor feldobnám az első témát, hogy milyen szörnyű, hogy minket,…